Hazátlanul fütyültek a ködben a hajók. Keresve egymást sírva jártak, mint a kisértetek, az árnyak, s az ég, a föld úgy hallgatott. Hullámaim remegve összebújtak, akár a félő gyermekek, és sírdogáltak hajnalhasadásig, mind könnyezett, mind könnyezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése